IV. fejezet

Bocsika hogy csak most, és tudom, hogy péntekre ígértem, de aznap fél 7kor értem haza és nagyon fáradt voltam... (értsd: 6 óra, kézilabda, rajzszakkör 3 és fél órán keresztül) Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!

Reggel a kanapén szörnyű fejfájásra ébredtem. Hurrá, másnapos vagyok... gondoltam magamban. Végül is az én hibám, nem kellett volna olyan sokat innom. Nem is! Logan volt a hibás. Körülnéztem a nappaliban. Észrevettem a kávézóasztalon 2 pohár vizet, és 2 db fájdalomcsillapítót egy üzenettel: "Másnaposoknak :D K" Gondolatban megháláltam Kendallnak, hogy gondolt rám. Vagyis ránk, ugyanis felnéztem az asztalról és megláttam Logant a szemben levő fotelben. És nem is tudom.... elég érdekesen aludt. (Lábai az egekben, feje a padlón). Elröhögtem magam (amit rögtön megbántam, mert erősen olyan érzésem támadt mintha kést szúrtak volna a homlokomba, úgyhogy bevettem az egyik gyógyszert...) a vöröslő feje láttán. Szerintem minden vér ami a testében van a fejében volt. Felálltam, egy csiga-lajhár keverék lassúságával és a poharamban maradt vizet az arcába öntöttem. Köhögve (vagy inkább fuldokolva) próbált felállni. Megjegyzem, nem túl sok sikerrel. Hirtelen megfogtam a lábát és lerántottam a földre. Most jobban fájt a fejem mint eddig. De ezúttal a röhögéstől. 

-Mit ártottam én neked? - kérdezte Logan eztmégvisszakapod arckifejezéssel.

-Miattad vagyok másnapos - röhögtem a képébe.

-Mi van? Csak nem leittatalak? - vigyorgott.

-Haha... Röhög a vakbelem - mondtam komolyan.

-Ne legyél ilyen durci-morci. Csak nem haragszol Logan bácsira?

És kész. Megtört a jég, elröhögtem magam.

-Mégis honnan szedsz ilyen hülye szavakat? - kérdeztem még mindig röhögve.

-Ezt én is kérdezhetném... Khm... Mégis honnan szerzel ilyen kifejezéseket?

-Innen - mutattam a fejemre és bementem a konyhába reggelit készíteni. Gyorsan átgondoltam hányan vagyunk. A fiúk biztos, mert ők itt laknak. És ha én itt vagyok, szerintem Bella sem ment haza. Vagyis az kb... 12 tojás.... Volt annyi a hűtőben úgyhogy megcsináltam a hihetetlen mennyiségű tojásrántottát és pirítottam hozzá kenyeret. Raktam egy tányérba, és leültem enni.

-Én nem kapok? - kérdezte Logan.

-De, van két lábad, van két kezed, vegyél magadnak.

-Kösz- fújtatott és bement a konyhába. 5 perccel később leült velem szemben és ő is enni kezdett.

-Mégis mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem csodálkozva.

-Hát.... mindegy. Bénáztam kicsit. -felelte.

-Igen, kicsit. - mosolyogtam.

Ebben pillanatban ért le Bella. Megpillantott minket és amolyan tudomámmifolyikitt mosoly ült ki az arcára de mostrobbanszétafejem arckifejezés párosult hozzá.

-Csak nem zavartam meg valamit? - kérdezte.

-De igen - mondta Logan, mire visszaköptem a narancslevet a poharamba - Éppen....

-Mit csináltunk? - kérdeztem őszinte érdeklődéssel, és erőltetett vigyort párosítottam hozzá. 

-Ettünk - röhögte el magát, mire én konkrétan arra készültem, hogy most nyársalom fel, mert azt hittem be akar etetni valami.... nem túl szép dolgot Bellának.

Tudom, hogy rövid, és nem lett túl jó, de szavazást rakok ki az oldalra! Döntsetek mi legyen a kövi rész meghatározó eleme! :) Pussz: 

вτя-ƒąη