I. fejezet

Sziasztok! Jessica Rulez vagyok. Los Angelesben élek, de Floridából jöttem. Azért költöztem ide, mert kaptam egy jó munkát, még 2 évvel ezelőtt (22 évesen). LA legolvasottabb magazinjánál dolgozok!! :) De csak asszisztensként. A főnököm azt mondta, hogyha egy vagy több hírességről állandó, a magazin minden számában megjelentethető cikket írok, előléptet, és saját irodám lehet, és akár más cikket is elvállalhatok. Természetesen az esetleges sztár előtt ezt nem mondhatom el, bele kell forrjak az életébe, mint barát. Igaz nekem ez egy kicsit szemétség, hogy azt hazudjam, igaz barát vagyok, és neeem, dehogy írom meg mi történik vele. Áhh ugyan. De a munkámért bármit.

Legjobb barátnőm, Bella, velem együtt ideköltözött, mert állítása szerint, öngyilkos lenne, ha a távolság miatt ritkán találkoznánk. Apa is velem jött, mert időközben a szüleim elváltak (hüpp, hüpp :'( ), úgyhogy anyu ott maradt, apu meg jött velem. A város szélén lakunk, egy abszolút nem látogatott tengerparton. Úgyhogy ha úgy vesszük saját tengerpartunk van. Hurrá! :)

És íme a házunk:

 Nappali:

 Konyha:

És íme a szobám:

 És végül Belláé: 

Reggel apu ébresztett.

-Jó reggelt! - mosolygott.

-Neked is!- mosolyogtam vissza majd rápillantottam a telóm órájára. 6:23... Ezen a héten szabad vagyok, ugyanis a főnököm adott 1 hét gondolkodási időt, hogy kiről írjam a cikket. Utána pedig folyamatosan "majdnem szabad" leszek, ugyanis csak akkor kell majd bemennem, amikor John (így hívják a ellenőrzőm) leellenőrzi, hogy tényleg írom-e és hogy eddig milyen.

-Valami baj van? - kezdtem - csak mert roha.....- apu felhúzta a szemöldökét - úgy értem borzasztóan korán van.

-Kicsim, az a helyzet, hogy beszélnem kell a volt főnökömmel. Azt mondta lehet, hogy meg tudjuk oldani, hogy itt legyek, de mégis náluk dolgozzak. - magyarázta.

-Most miért? itt is találtál volna munkát.... - kérdeztem

-Tudom, de azt mondta, hogy nem szívesen veszt el egy olyan munkaerőt mint én.

-Ilyen jó titkár voltál? - kérdeztem mosolyogva.

-Úgy tűnik, igen.

-Akkor ehhez nekem mi közöm? - kérdeztem, mert sehogy sem tudtam összerakni, hogy ez engem miért is érdekelhet annyira.

-Azért kislányom- itt köhintettem egyet- vagyis nagylányom- javította magát mosolyogva- mert vissza kéne mennem Floridába, és nagyjából 3 hetet ott kell maradjak. Úgyhogy választhatsz, hogy velem jöttök Bellával, vagy maradtok itthon.

-Maradunk - feleltem gondolkodás nélkül- de azért hiányozni fogsz. - mondtam majd megöleltem. - És mikor mész?

-Fél óra és indul a gépem

-Akkor addig menj, búcsúzz el Bellától, addig átöltözök-mondtam, majd puszit nyomtam az arcára.

Apu kiment, bevonultam a saját fürdőszobámba (igeeen, mindenkinek sajátja van, ami szobából nyíliiiiiik ) és lefürödtem, fogat mostam, majd felöltöztem. Ezt a ruhát választottam:

A repülőtéren:

A Los Angeles-Miami járat 5 percen belül felszáll. Kérjük kedves utasainkat, készüljenek a beszállásra. Hallottam a szokásos női hangot.

-Hiányozni fogsz- öleltem meg apát.

-Nekem is. - mondta Bella, majd csatlakozott az ölelkezéshez.

Már kb. 2 perce így álltunk amikor apu megtörte a csendet. Kicsit eltolt minket magától, és felváltva nézett a szemünkbe.

-Vigyázzatok magatokra! És semmi hülyeséget ne csináljatok! Világos voltam? - mondta apu látszólag parancsolgatón, de nem bírta tovább és elröhögte magát. 

-Így nehezen tudunk komolyan venni - röhögött Bella, és én is heves bólogatásba kezdtem.

-Azért legyetek jók! - mondta apa, immár komolyan. - Hiányozni fogtok.- majd utoljára megölelt minket, és felszállt a gépre. Egy ideig még néztük, és még integettünk is.

-Ideje indulni- mondta Bella, majd elindultunk a kocsihoz.-Ez nem ér! - tettettem felháborodást - úgy volt hogy én vezetek!

-Már nem - nézett mosolyogva a visszapillantón keresztül a szemembe.

-Legközelebb én vezetek!! - szögeztem le.

-Oké- egyezett bele röhögve, majd elindultunk.

Otthon:

-Na, mit csináljunk? - kérdezte Bella.

-Lehozom gépem- mondtam, és elindultam a lépcsőn, majd hirtelen visszafordultam. - Karaoke-zunk!- vetettem fel az ötletet, amire Bella csillogó szemekkel válaszolt.

-Ezt igennek veszem-indultam fel, és Bella utánam jött, hogy felmenjen a padlásra előkeresni a karaoket.

éppen összeszedtem a géphez a töltőt, meg a hangfalakat, amikor hangos sikítást hallottam. 

-Úristen! Bella! - dobtam a gépem a kábelekkel együtt az ágyra, és felrohantam a padlásra. Még mielőtt felértem volna, hangos ajtócsapódást hallottam, amitől még jobban aggódtam.

Ahogy felértem, megkönnyebbültem.

-Képzeld! - ugrott a nyakamba Bella, még mindig sikítozva. - Emlékszel arra az ajtóra itt fennt, amit még régen apukád betapétázott, mert nem lehetett kinyitni az ajtót?

-Aham

-Véletlenül megbotlottam, és lehúztam a tapétát a falról- kezdte újra sikítozva- egyenesen egy kulcsra estem!

-Na mondd gyorsabban! Kíváncsi vagyok!

-Kinyitottam az ajtót és ezt láttam meg! - mondta, majd kinyitotta az ajtót...

-Úristen!- kezdtem sikítozni én is.

Fogtuk a cuccot, és beköltöztünk. legalább 5 órán keresztül karaokeztunk, hülyéskedtünk. Amikor kellően kifáradtunk beszélgetni kezdtünk. Kiöntöttem neki a szívemet arról, hogy szerintem milyen szemétség, hogy álszent kell legyek egy sztárral, hogy cikket írjak róla. Erre ő megnyugtatott, hogy nyugi,mert más sokkal durvábbat is csinált már, meg hogy lehet hogy az a valaki még segíteni is fog. Már egy jó ideje dumáltunk amikor az udvarról őrjöngés és sikítozás szűrődött fel.

Leosontunk a lépcsőn, be a szobámba, és onnan ki az erkélyemre. Nem láttunk egyebet mint négy alakot aki felmászik (a megjegyzem, magas) kerítésre, átugrik, és lihegve megáll........